John Lennon-nak

Itt hagytad földi valód.
John, miért hagytad magára népedet?
Itt hagytál mindent,
Emlékezzünk, na de kire?

Rád, vagy arra amit itt hagytál?
Fizikai valód eltűnt.
Oh, miért múlt így el?
Imádkozunk, de nem tudjuk kinek.

Azt mondtad nincs isten,
Nincs Mennyország.
Hát hol vagy?
Imádkozunk, de nem tudjuk kinek.

Lelkünk a tied.
Mi a te fiaid vagyunk.
Fogadd hát, el s,
Ölelj kebledre minket.

Tested az enyészeté
De a lelked tovább él,
S mi tovább zengjük.
"Képzeljük el, hogy nincs Mennyország!"

Imádkozunk, de nem tudjuk kinek,
Fogd meg hát a kezünk s vezess!
Mutasd meg hol vagy,
Ha nincs Mennyország!

John Lennon-ról írtam, neki. Írás közbe pár könnyet hullajtottam, de asszem' ez okés.

Törhetetlen szűz

Ki vagy te törhetetlen szűz?
Te, ki csak pasikat űz?
Azt hiszed van benned tűz, te
Törhetetlen szűz.

Megvárod mí elalszik a láng
És csak akkor csapsz le ránk.
Várod,  hogy felélledjen tűz?
Te ostoba, Törhetetlen szűz.

Ezt a verset egy Muse szám ihlette. Imádom ezt a számot. Ebből adódik ez. De a verset magát, tudom egy emberhez is kötni... A minap megmutattam ezt két osztálytársamank. Gondoltam, hogy nem nekik kellett volna, hisz nekik olyan szűk a látásuk az élettel kapcsolatban. Nem olvasnak a sorok mögött.

(ön)irónia

Fárad vagy, lemerültél mint egy elem.
Miért nem fekszel le, bevetett ágyadba?
Ki vagy merülve, gondolod, hogy ő segít?
Bolond vagy ha ezt hiszed!

Mind azt mondják, az vagy!
De te csak tovább sírod:
"Ne vessetek, más vagyok de ember!"
Hallgass rájuk. Ki vagy ha azt hiszed.
Neked van igazad?
Keresztre vagy feszítve!

Oh, miért vagy ilyen naiv?
Oh, miért vagy ilyen önző?
Gondolj kicsit másra,
Ne csak rája.

Úszhatsz árral szembe.
Légy csak más, barátaid úgy se lesznek!
Ez a te jövőd!
Egyedül fogsz meghalni, s temetéseden
Csupán a pap lesz aki rész vesz,
a többi nevet a sírod felett.
Hidd el, ez a te jövőd!

Ez a vers magamról szól. Arról, hogy mások mit gondolnak rólam. Nekem ez a kedvenc versem.

Felkelés

A félelem a vértetekben van.
A kormány új és új dolgokat hoz.
Drogokat nyomnak belénk, hogy elhallgattassanak minket.
A vörös zászló már leng!
Gyere velem! Csináljunk forradalmat!

Soha nem fognak irányítani minket,
Soha nem fognak megfélemlíteni minket.
Győztesek leszünk!
Ez a jövőnk!

Miért hagytuk ezt idáig fajulni?
Miért nem gondolkoztunk előbb?
Nem kell félni a halált, hisz egyszer úgyis,
A markába kerít,
A dagadt disznókat meg úgy is
A szívroham viszi el!
Csak nézd ahogy a zászlónk leng!

Soha nem fognak irányítani minket,
Soha nem fognak megfélemlíteni minket.
Győztesek leszünk!
Ez a jövőnk!

Ezt a szösszenetet, John Lennon ihlette. Olvastam egy hasonló dalszöveget tőle, és a többi meg csak beugrott. Ennek a vernek nem igazán van jelentősége, csak van.

Kik vagytok?

Kik vagytok akik az élettől ennyit vártok? 
Ti akik csak kaptok, de nem adtok semmit. 
Egyszer kötelet kaptok, és a poros Budapest
Meztelenül terül el, mocskos lábatok alatt. 

Kik vagytok, ti fantomok az éjszakában? 
Mit vártok az élettől ha csak elveszitek? 
Tapsot, Mosolyt, Köszönetet? 
Egyszer véretek fog kicsöppenni a,
Koszos padlóra. 

Ezt a versek két osztálytársam ihlette, akiket utálok, és ők is engem. Ebből adódik a vers címe: Kik vagytok? 
 Azért ez lett a címe, és a központi téma, mert azt hiszik ők az istenek, és mindig mindent megtehetnek, és én a versembe próbálom megkérdőjelezni, hogy ez tényleg így van, srácok?