Ti akik csak kaptok, de nem adtok semmit.
Egyszer kötelet kaptok, és a poros Budapest
Meztelenül terül el, mocskos lábatok alatt.
Kik vagytok, ti fantomok az éjszakában?
Mit vártok az élettől ha csak elveszitek?
Tapsot, Mosolyt, Köszönetet?
Egyszer véretek fog kicsöppenni a,
Koszos padlóra.
Ezt a versek két osztálytársam ihlette, akiket utálok, és ők is engem. Ebből adódik a vers címe: Kik vagytok?
Azért ez lett a címe, és a központi téma, mert azt hiszik ők az istenek, és mindig mindent megtehetnek, és én a versembe próbálom megkérdőjelezni, hogy ez tényleg így van, srácok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése